Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2011

2011. III. 28.
Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné (szerk.)

A tisztelt Olvasó a Szerepváltozások tanulmánykötet-sorozat legújabb, immár hatodik kötetét tartja a kezében. A nők és férfiak esélyegyenlőségének kérdése iránt folyamatos érdeklődés tapasztalható a hazai és nemzetközi szakirodalomban, szépirodalomban, médiában, de kiemelt témaként szerepel az Európai Unió programjaiban, akcióterveiben is. A fokozott érdeklődés és a számtalan publikáció ellenére a téma még koránt sincs kimerítve, sőt újabb és újabb kérdések merülnek fel, újabb és újabb fehér foltok keletkeznek. A kötet e kérdések megválaszolásához kíván hozzájárulni kutatási adatokon alapuló, objektivitásra és kiegyensúlyozottságra törekvő tudományos elemzések segítségével.

A kötet kezdő tanulmányát Frey Mária készítette Nők és férfiak a munkaerőpiacon, különös tekintettel a válságkezelés hatásaira címmel. Magyarországon a gazdasági válság kezelése – a fejlett világ számos országától eltérően – nem kereslet-élénkítő programokkal, hanem költségvetési megszorításokkal történt. Ez a tény érthető módon negatív hatást gyakorolt a munkaerőpiacra, emelve a munkanélküliek arányát. A munkanélküliség a férfiakat nagyobb mértékben sújtotta, mint a nőket, így a férfiak munkanélküliségi rátája az utóbbi években ismét meghaladta a nőkét. A létszámleépítések zöme a férfiak által dominált vállalkozói szférát érintette, míg a többségében nőket foglalkoztató költségvetési szektorban az alkalmazotti létszám stagnált. A gazdasági aktivitás összességében a válság idején nem romlott, sőt némileg javult. A munkaerő-piaci válságkezelés legfőbb eszköze az álláskeresők passzív ellátása volt.

Schadt Mária a tudományos szférában meglévő esélyegyenlőtlenségek okait mutatja be az itt közreadott írásában. A tudományos kutatás követelményrendszerét a nők legtöbbször családi feladataik miatt kevésbé tudják teljesíteni, de ha teljesítik is, a hierarchiában felettük álló férfiak előítéletei, nemi sztereotípiái miatt kevesebb lehetőséget, bizalmat kapnak. A tudományos kutatómunka területén tapasztalható vertikális és horizontális szegregáció arra is visszavezethető, hogy a nők többsége a konfliktusok megoldásaként inkább a versengésről való lemondást választja.

Monostori Judit arra keres magyarázatot tanulmányában, hogy milyen okokra vezethető vissza az idősödő korosztályon belül a nők, férfiakénál alacsonyabb munkaerő-piaci részvétele. A nemek közötti különbségek mind a nyugdíjba vonulási szándék, mind a tényleges nyugdíjba vonulási gyakorlat vonatkozásában kimutathatók. A nőknek több mint háromnegyede, a férfiaknak csak kevesebb, mint kétharmada kíván a nyugdíjkorhatár elérése előtt nyugdíjba vonulni. Kutatásokból ismert, hogy önmagában a szándék jelentősen növeli az inaktívvá válás kockázatát. A nemek közötti különbség nem a nők kirekesztődéséből adódik, hanem alapvetően a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező nők tudatos választásából, nagyobb arányú nyugdíjba vonulásából. Sajátos továbbá, hogy a nyugdíjkorhatár elérésekor betegségben nem szenvedő férfiak és nők közül a nők számottevően magasabb arányban hagyják el a munkaerőpiacot. Nyugdíjba vonulás, nyugdíjazás vonatkozásában tehát nemi diszkrimináció nem mutatható ki, inkább a magasabb iskolai végzettségű, jó egészségi állapotnak örvendő nők szuverén döntéséről beszélhetünk.

A Nemek közötti eltérések a külföldi állampolgárok munkaerő-piaci helyzetében Magyarországon című tanulmány szerzője Gödri Irén. A szerző arra keres választ írásában, hogy a bevándorlók, és ezen belül főleg a bevándorló nők rosszabb munkaerő-piaci mutatóit tükröző európai trendek mennyire érvényesülnek a sajátos hazai migrációs térben, továbbá a megfigyelhető férfi-női sajátosságok hogyan változnak a különböző életkorú, iskolai végzettségű és más-más származási országból érkezett bevándorlók körében. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a férfiak eltérő korcsoportos és iskolai végzettség szerinti megoszlását figyelembe véve is a nőknek fele akkora esélyük van a foglalkoztatottságra, mint a férfiaknak. A nők hátránya nem csupán a bevándorló nők összességében alacsonyabb iskolai végzettségének köszönhető, hanem egyéb kulturális és diszkriminációs hatások is érvényesülnek e tekintetben.

Borbély Szilvia tanulmánya örökzöld témával, a nők és férfiak béregyenlőtlenségének kérdésével foglalkozik. Magyarországon a bérdifferencia az utóbbi egy-két évben kismértékben emelkedett, de még így is az uniós átlagnak megfelelő értéken van. A férfiak és a nők keresete közötti különbség az egyetemet, főiskolát végzettek, valamint az idősebb korcsoportok esetében a legnagyobb. Jelentősek továbbá e tekintetben az országon belüli régiók szerinti különbségek is. A nők számára a munkaerőpiacon a legnagyobb hátrányt a gyermek, a gyermekvállalás jelenti. Míg a béregyenlőtlenség mértéke a gyermektelenek esetében „csak” 8%-os, addig a két- és többgyermekesek csoportjában a férfiak már 25%-kal keresnek többet, mint az ugyanazon csoportba tartozó nők. A szerző tanulmánya végén néhány megoldási javaslatot is felvet a nemek közötti kereseti egyenlőtlenségének orvoslására.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium jogelődje által támogatott kutatás a nemek egyenlőségének érvényesülésével foglalkozik az adó- és társadalombiztosítási rendszerekben, valamint a foglalkoztatáspolitikában. Az eredményeket bemutató tanulmányt ugyancsak Borbély Szilvia készítette. A kutatás pozitív tapasztalattal zárult, mert kimutatta, hogy a jövedelemadó rendszerben, a társadalombiztosítási és szociális ellátórendszerekben, illetve a munkaerőpiac passzív és aktív eszközeit illetően nem tapasztalható gender-típusú diszkrimináció; biztosított a nemek egyenlősége.

A „munka vagy otthonmaradás” dilemmára keres választ Blaskó Zsuzsa „Hároméves kor alatt mindenképpen megsínyli” című tanulmánya. A kétévesnél idősebb, de harmadik életévüket még be nem töltött gyermekükkel gyermekgondozási szabadságon lévő anyákkal készített mélyinterjúk megosztott képet mutatnak abban a kérdésben, hogy visszamennének-e hamarabb az anyák dolgozni vagy kivárnák a három évet. A többség az anya-gyermek kapcsolat, kötődés pszichológiai érvrendszerre hivatkozva a hároméves – vagy annál hosszabb – otthonmaradást tartják ideálisnak és szükségesnek. Az anyák egyharmada azonban korábbi, a gyermek kétéves korában történő munkába állást is elfogadhatónak tartana, amit viszont munkavállalási és gyermek-elhelyezési problémák miatt nem tudnak megvalósítani. A kutatás eredményei a kisgyermeket nevelő szülők rendelkezésére álló lehetőségek bővítésének szükségességét jelzik.

Reszkető Petra, Scharle Ágota és Váradi Balázs szerzők jegyzik a kisgyermekek napközbeni ellátásának bővítési lehetőségeit tárgyaló tanulmányt. A szerzők véleménye szerint, mind demográfiai, mind foglalkoztatáspolitikai okokból szükséges lenne a hároméves kor alatti gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézményhálózat fejlesztése, valamint a finanszírozási rendszer átalakítása. A munkáltatók és a szülők a jelenleginél nagyobb mértékű bevonása a gyermekintézmények működtetésébe rövid távon nem igényelné a fejlesztéshez jelentős nagyságrendű többletforrás bevonását, közép- és hosszú­ távon pedig egyértelműen a költségvetés helyzetének javítását eredményezné.

A munka és a család összeegyeztetésének, összeegyeztethetőségének kérdés­köréhez kapcsolódik Pongrácz Tiborné és S. Molnár Edit tanulmánya, amely a nemi szerepek és értékrendek változásával foglalkozik. A szerzők az utóbbi években végzett empirikus kutatások adatai alapján mutatnak rá arra a figyelemreméltó változásra, amely a korábban domináns uralkodó tradicionális értékrend, a család- és gyermekközpontúság bizonyos mértékű visszaszorulásával, a munka, a keresőtevékenység fontosságának növekedésével jellemezhető. A család és a munka összeegyeztethetőségének vonatkozásában a vélemények erőteljes homogenizálódása tapasztalható. Az így kialakult és széles körben támogatott társadalmi vélemény egyre inkább egybe esik az állam által megfogalmazott családpolitikai és foglalkoztatáspolitikai célkitűzésekkel, ami szükséges, de nem elégséges feltétele a születésszám, a gyermekvállalási hajlandóság emelkedésének. Az elégséges feltételt a gyermekvállalás és a keresőtevékenység összeegyeztetését elősegítő, hatékony családpolitika jelenti.

A nemi szerepekkel kapcsolatos kutatások szempontjából kiemelkedő jelentőségű Spéder Zsolt férfiszerepekről, apaképekről készült, Ellentmondó elvárások között címmel közölt tanulmánya. A férfiak helyzetének, változó szerepének vizsgálata hazánkban a gender-kutatások igencsak elhanyagolt, mondhatni méltatlanul és indokolatlanul mellőzött területe. A szerző által elemzett kutatások azt bizonyítják, hogy a férfiak a kettős szerep szorításában inkább elvárják maguktól a kenyérkeresői és a családcentrikus szerepnek való megfelelést, mint a nők. Az alacsony iskolai végzettségűek a kenyérkereső férfi ideálját, a magasabb végzettségűek a családcentrikus férfi ideálját részesítik előnyben. Ismert tény, hogy az anyaság a nők életének, társadalmi szereprendszerének elválaszthatatlan része. A tanulmányból kiderül, hogy nincs ez másképp a férfiak esetében sem. A népesség kilenc-tizede ért egyet azzal az állítással, hogy „Apának lenni és gyermeket nevelni az egyik legszebb élmény egy férfi életében”.

Négy szerző, Albert Fruzsina, Dávid Beáta, Havasi Éva és Kóczé Angéla, nevéhez fűződik „Az asszony lassan átveszi a kalapot” című mű, amely a nehézsorsú roma és nem roma asszonyok életében végbemenő szerepváltozásokat mutatja be két magyarországi kistérségben. A tanulmány a Nemzeti Erőforrás Minisztérium jogelődjének, a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnak a támogatásával megvalósult kutatáson alapul, melynek célja a nemi és az etnikai alapú diszkrimináció összefonódásának bemutatása volt. A munkanélküliség, az alacsony iskolázottság, a tartós szegénység, a rossz egészségi állapot, a nem megfelelő lakhatási körülmények, az alacsony társadalmi és gazdasági státusz, valamint az előítéletek együttesen és egymással kölcsönhatásban hozzák létre, s konzerválják a szegénységben élő roma és nem roma nők társadalmi kirekesztettségét. A mélyinterjúkból kiemelt részletekkel illusztrált tanulmány jól tükrözi a nemi szerepválságba került férfiak és az egyre nagyobb tehervállalásra kényszerülő nők közötti erőviszonyok átrendeződését: a munkanélküli férfiak helyett a gyesből, családi pótlékból a család megélhetését biztosító nők, anyák családfővé válását.

Utasi Ágnes a Szubjektív feszültség és munkastressz a házasok életében című tanulmányában 24 európai országban végzett empirikus kutatás adatai alapján vizsgálja a házaspárok esetében jelentkező, az otthoni és a munkahelyi leterheltségből eredő feszültség mértékét. A vizsgálat során figyelembe vett feszültségforrások, az otthoni munkához szükséges idő hiányából, a munkahelyi kontrollból, a háztartás technikai színvonalából, a család iránt érzett fokozott felelősségnek a munkakoncentrációra gyakorolt hatásából, valamint a munkahelyen végzett munka utáni kimerültségnek, apátiának az otthon végzett kreatív tevékenységre gyakorolt negatív hatásából fakadnak. Megállapítható, hogy a feszültségi mutatók mindegyik feszültségforrás esetében Kelet-Európában a legmagasabbak. Az otthoni feladatok ellátásából fakadó időfeszültséget a legkevésbé – a technikai-civilizációs eszközökkel legjobban felszerelt otthonaikban – az Észak-Európában élő házasok érzik, a munkahelyi kontroll miatt pedig legkevésbé Dél-Európában aggódnak. A kettős munkaterhelésből adódó kimerültség, az apatikus otthoni aktivitás hiány legkevésbé ugyancsak a dél-európai párokra jellemző.

 A kötet Elekes Zsuzsanna Azonos szerepek azonos szenvedélyek? című tanulmányával zárul, amelynek témája a fiatalok egészségkárosító szokásainak bemutatása. A 2007-ben végzett kutatás adataiból kitűnik, hogy sajátos és sajnálatos emancipálódás ment végbe a fiatal lányok és fiúk körében a tiltott és legális szerek fogyasztói magatartása terén. A teljesen absztinensnek tekinthető, dohányzást, alkoholt vagy drogot ki nem próbált 16 évesek aránya mindössze 6%, és ez az absztinencia-arány gyakorlatilag azonos a fiúk és a lányok esetében. Míg az alkoholfogyasztás mérsékeltebb formáinak elterjedtségében a fiúk és a lányok között nincsenek jelentős különbségek, addig a problémásabb alkoholfogyasztás a fiúkat jellemzi inkább. Ugyanakkor az utóbbi években a havi rendszerességű lerészegedés a fiúk körében csökkent, míg a lányok esetében nőtt. A tiltott és egyéb droghasználati célú szerek kipróbálása a fiúknál, a visszaélésszerű gyógyszerhasználat pedig a lányoknál elterjedtebb. Ennek következtében az egyéb drogok összesített életprevalenciája nem mutat jelentős nemenkénti különbségeket.

A tartalmas tanulmányok mellett a hagyományokhoz híven idén is kiegészül kötetünk egyrészt azzal a Bibliográfia-gyűjteménnyel, amely a nemek közötti esélyegyenlőség témakörében megjelent hazai vonatkozású szakmai publikációk listáját tartalmazza, aktuálisan 2009-re és 2010-re vonatkozóan; másrészt pedig a TÁRKI Társadalmi Nemek Adattára által karbantartott Kutatói regiszter legfrissebb változatával, amely jelenleg közel 180, a témában szakértő és/vagy kutató elérhetőségét tartalmazza.

Reméljük, hogy ez a könyv, a sorozat többi kötetéhez hasonlóan pozitív visszhangot fog kiváltani, keresett és népszerű lesz nemcsak a gender témával foglalkozó kutatók, szakemberek körében, de egyetemi hallgatók is sikerrel tudják majd használni tanulmányaik, diplomamunkájuk elkészítése során. A korábbi kötetekkel kapcsolatos visszajelzések azt bizonyítják, hogy a tanulmányokban összefoglalt ismeretanyag a témával foglalkozó újságírók számára is komoly segítséget jelent mindennapi munkájukban.